bőrlakodalom

Tudom hogy a blog személyesedik és anyásodik, de valljátok be, ez valójában jóval érdekesebb, mint a társadalmi problémákról írt fejtegetéseim (azért még azok is lesznek). Ma van a harmadik esztendeje annak, hogy létrejött a szívemnek legkedvesebb binacionális frigy a világon. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekünk. Az ezüstlakodalom még messze, de a n. nép nem lenne méltó a híréhez, ha nem találtak volna ki egy elnevezést majdnem mindegyik évfordulónak. Így az első a papír- vagy pamutlakodalom, a harmadik a bőrlakodalom, az ötödik a fa és így tovább (arra kíváncsi lennék, hogy a 12 és fél év például miért nikkellakodalom).
A. kapott ezen alkalomból stílszerűen egy új bőrtárcát tőlem, ő pedig közölte hogy még mindig jó bőr vagyok. Valamint meglepetésből kivett egy nap szabit, foglalt asztalt ebédre egy jó étteremben külön babakocsi-hellyel az asztal mellett és vörös rózsával az asztalon. Igen, ilyen is tud ő lenni, az én férjem. Az ünnepi ebéd közben leltárt állítottunk fel három éves házasságunkról: egy darab utód, két darab Glückspilz (szó szerint: szerencsegomba, de azt jelenti hogy szerencsés egyén), egy darab lábgomba. A gyermek jó képet vágott az ünnepléshez, végig alukált. Így három hónappal a szülés után elérkezettnek láttam az időt hogy végre jól kirittyentsem magam: csipkeharisnya, tűsarkú, dekoltázs (újabban van, szilikon helyett az anyatejnek köszönhetően), smoky eyes.
Kár, hogy pont ma megint undorító idő volt, emiatt 1 méterenként botlottam meg a rohadt tűsarkúban a csúszós kövön (A. a jeles napra való tekintettel nem szólt be), valamint eléggé megfáztam, így hazatértünk óta teázom (Pistike, te ázol odakint? - Teázik a nyavalya, be akarok jönni! - bocs). A délutánt A. tréningruhájában (amit közvetlen a szépruhámra húztam fel) töltöttem a szőnyegen és az ágyban V-vel, játszva és aludva.
A leltározás közben feltűnt, hogy mintegy két éve élek No-ban. Ezalatt az idő alatt sokminden történt. Hozzájárultam a n. hadsereg modernizációjához, befizettem rengeteg adót amiből a n. hadseregnek lett pénze hogy kifizessen engem (mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?), a maradékot pedig éppen visszaszedem az államtól szülői támogatás formájában. Elköltöztünk Stuttgartba, majd két ország állampolgárainak számát is növeltem egy fővel (V. kettős állampolgár, fogalmam nincs jó lesz-e neki ez valamire majd a gyakorlatban, de szeretem ha a forma fedi a tartalmat és hát ő semmiképp sem csak német).
Nem unatkoztunk egy percig sem a három év alatt.