lakáskeresés tapasztalatok 1.

Még a svéd nyaralás (beszámoló íródik már!) előtt elkezdtünk lakást keresni, mondván, hátha sikerül első nekifutásra és akkor megnyugodva utazhatunk el. Nem sikerült, de azért nem lettünk még idegesek. Meghatároztuk mekkorát keresünk, mennyiért maximum, illetve a fontos részleteket, mint hogy legyen benne konyha, legyen terasz (vagy erkély) és kertrész is, meg ablak a fürdőszobán, kád, ne csak zuhanyzó, ne legyen szőnyegpadló, legyen mosókonyha és pince is (mondjuk ez itt eléggé szokványos) meg még egy halom "jó lenne, ha...". Öt lakást néztünk meg, ebből négy felejtős volt végül. Az egyik egy nagyon szép, teljesen új lakás volt egy új lakóparkban, padlófűtéssel. Csak az volt a bökkenő hogy sokkal messzebb volt A. munkahelyétől mint gondoltuk, ráadásul tényleg az isten háta megett ahol még kilométereken át tolhatom a babakocsit a legközelebbi közértig. Nem beszélve a szocializációs esélyekről. Rájöttünk hogy ami a térképen még egészen elfogadható távolságnak tűnik, az a valóságban k....messze van. Így kicsit szűkítettük földrajzilag a kört. Aztán volt egy olyan lakásnézés ami élménynek nem volt utolsó. Egy ún. tömeges megtekintés volt, folyamatosan özönlöttek az emberek a lakásba, az ügynök egy pökhendi, márkás teniszpólót viselő ficsúr volt aki arra nem vette a fáradságot hogy válaszoljon három kérdésemre. Innen gyorsan le is léptünk. A többi egyszerűen csak randa volt. De végül volt egy, ami jó helyen is volt, megfelelő áron, szép kis kerttel, kandallóval, nagyon jó beosztással. Itt meg kellett pályáznunk a lakást, otthagytunk az ügynöknek egy adatlapot minden bizalmas adatunkkal. Két nap múlva hívott hogy a tulajdonos mást választott....mivel nem volt több időnk az utazásig, elnapoltuk a kérdést. A nyaralás alatt nem is paráztam ezen, csak néha próbáltam egy szép, világos álomlakást vizualizálni, hátha az segít.
Múlt héten folytattuk a keresést, és mivel október elsejéig jó lenne lebonyolítani a költözést, kezdett tényleg sürgőssé válni.
Kedden-szerdán átböngésztem a neten rengeteg hirdetést, végül leegyeztettem négy időpontot csütörtökre. Hogy-hogy nem, pont ez ígérkezett N.országban az év legmelegebb napjának, 37 fokot mondtak árnyékban. Mostanában amúgy sem jól bírom a meleget, így hát több üveg vízzel, termálvizes arcspray-vel, nedves törlőkendőkkel felszerelkezve indultam útnak. Végülis jobban bírtam mint gondoltam, megnéztem a 4 lakást és még kettőt csak kívülről, ahol a tulajok azt mondták a telefonban hogy nézzem meg KÍVÜLRŐL a házat és ha tetszik akkor hívjam őket újra. Ezt eléggé furcsállottam de jobb mint a semmi. Az egyik egy helyes kis villa volt, kerttel, a szomszédban azonban sörkert (éppen zárva volt mondjuk). A másik pedig egy nagyon csúnya 70-es évekbeli hét emeletes ház hatodik emeletén volt, bár a kilátás nyilván pazar. Na de lássuk a lakásokat amiket belülről is láttam. Az elsőnél próbáltam párosítani a látványt a neten látott képekkel, de sem ez, sem az adatok nem passzoltak. Kezdtem úgy érezni magam, mint a moziban amikor a rossz filmre ülsz be...és igazam is volt. Kiderült hogy ez egy egész ikerházfél, amit nem bérelni lehet hanem megvenni. Hát nem mindegy. Mondtam az ügynöknek hogy akkor most nekem rossz címet adott vagy mi van, és tisztázódott hogy ő hibázott, és az az ojjektum amit én szeretnék megnézni, 2 km-rel arrébb van, de átmehetünk...mondtam neki, hogy leautóztam 200-km-t , tehát most átmegyünk oda, feltételes mód nélkül. Az viszont utólag is érdekes, hogy a tulajdonos hölgytől aki szintén jelen volt én csomót kérdezgettem, mielőtt kiderült volna a turpisság és egyáltalán nem tűnt fel neki hogy én bérlésről beszélek. Ez is bizonyítja hogy az emberek többsége nem azt hallja amit valójában mondasz vagy kérdezel, hanem átfuttatja egy mintafelismerő szűrőn és azt hallja amit hallani akar vagy amit szerinte hallania kellene. Mint amikor egy pontokből álló rajzon a szem (vagyis az agy) azt az alakzatot ismeri fel elsőre ami a legismerősebb. Na, átmentünk a JÓ címre, itt pedig le lettem teremtve késésért, persze magyaráztam hogy az ügynök tehet róla. Egyre növekedett az az érzésem, hogy valami nagyon nem stimmel a rendszerrel. Ugyanis az ügynöknek végül mi, a bérlők fizetjük a jutalékot. Szerződésben viszont a bérbe adóval áll. Ugyanakkor szerintem valójában egyikünk érdekét sem képviseli rendesen, főleg ha tudja hogy a lakás maga kelendő lesz és nem kell nagyon megerőltetnie magát. Na mindegy, ezen sajnos nem tudunk változtatni. A többi lakás nem volt nagy szám, de a negyedik tetszett nagyon, rádaásul nagyon jó ára volt, és ügynök sem volt, közvetlenül a tulajdonos adja ki a lakást. Ahogy az lenni szokott, egyetlen gond volt: ránézésre jóval kisebb volt mint a meghirdetett méret. A 3 szoba közül a legkisebb tényleg nagyon pici volt, márpedig mi ezt vendég- és dolgozószobának szeretnénk használni, szóval azért a kamraméret nem elég. Azért még mindig ez volt a legjobb lakás, gondolatban kimustráltam pár bútorunkat. Elvégre Bp-en egy másfél szobás lakásban is jól megvoltunk ketten, minek annyi hely?
Vegyes érzésekkel indultam haza...de szombatra ismét le volt már beszélve négy lakás, ráadásul aznap A. is velem jött így kicsit több kedvem is volt az egészhez. Lehet hogy már rutinosabb lettem az internetes hirdetések előszűrésében, de aznap a négyből három lakás is nagyon tetszett nekünk. A rutinosságot odáig fokoztuk hogy összeállítottunk magunkról egy kis bemutatkozást, pikkpakk formátumban, fotóval, a szokásos bizalmas adatok stb. és az összes tulajnak és ügynöknek adtunk belőle. Jól tettük, ennek nagy sikere volt. A három jó lakásból végül kettőt favorizáltunk igazán. Mivel tényleg annyira jók, nyilván másoknak is tetszettek...ez a bökkenő. Ilyenkor a bérbeadó dönt, mi meg addig otthon a telefon mellett virrasztva lerágjuk a körmeinket egzisztenciális félelmekben vergődve. Végül már a hétfő híreket hozott, reggel 10-kor kaptam a hírt hogy az egyik lakásnál bent vagyunk az első kettőben (yes!). Délutén kettőkor jött az újabb telefon hogy sajnos a másikat választották (no!). Az megnyugtató volt, hogy teljesen emberi indoka volt (a másik "pályázónak" fontosabb volt hogy pont abba az elővárosba és nagyon gyorsan költözzenek), nem velünk nem stimmel valami. A második helyezett lakás (a mi listánkon) viszont egyből mellettünk döntött, csütörtökön megyünk aláírni a szerződést. Remélem semmi sem hiúsítja meg, drukkoljatok! Nagy kő esne le a szívünkről és ez esetben azonnal indulnék M.országra egy hétre, mert miért ne, a költözés előtt még. Rápihenek kicsit a lakások festésére (kifestve kell visszaadnunk a mostani lakást, az újnak pedig vad barackszín falai vannak most ami nem tetszik) meg a költözésre (szerencsére ennek nagy része outsourcingban megy) meglátogatom a családot, barátokat...