Hamburg, a hanzaváros

Három napra Hamburgba vetett minket a sors, N.ország Berlin utáni második legcoolabb (állítólag) városa tőlunk kb. 500 km-re van. Már annyi mindent hallottunk róla, de még egyikünk sem járt ott. Tudni kell, hogy Niedersachsen tartomány és persze Hamburg lakóinak nagy része szerint Kölntől délre már Bajorország kezdődik és az emberek nem tudnak rendesen németül beszelni. Tény, hogy állítólag Hannoverben és Hamburgban beszelik a legtisztábban ezt a szép nyelvet, azaz az ún. Hochdeutsch-ot. Emiatt sokan beképzeltnek tartják őket, ők magukat viszont nyitottnak és közvetlennek, valamint világfiaknak.
Nagy élmény volt. Szeretném kiemelni a legjobb és a leggázosabb élményünket, hogy meglegyen a kontraszt.
Best: hajókirándulás az Elba-torkolatban elhelyezkedő gigantikus méretű kikötőben. Ide áramlik az ázsiai áruk nagy része, óriási, többezer kamionnyi konténerrel megrakodott teherhajókon. Az egyik amit láttunk, csak széltében 60 méteres volt. Csupán 12 fős legénységgel hajózik, akik nyilván alig látják egymást az úton, a hatalmas hajó olyan lehet mint egy szellemváros. Nem véletlen hogy jól felszerelt kalózok kedvelt célpontjai, akik a rakomány óriási értéke miatt váltságdíjra utaznak. Az egyik szárazdokkban éppen Abramovics egyik új óriási luxushajóját építik, körbe volt függönyözve hogy ne láthassa senki. A Queen Mary óceánjáró is rendszeresen behajózik ide. Az Elba partján pedig megcsodálhattuk a nemtegnap meggazdagodott polgárok luxusvilláit, melyhez képest a Rózsadomb = mucsa.

Worst: Hamburg hírhedt vigalmi negyedében, a Reeperbahn-on délután hat órakor fényes nappal az egyik hivatásos, miközben elsétáltunk a megélhetését biztosítandó, vörös lámpával megvilágított ház előtt, hirtelen kivágta az ablakot és megpróbált leönteni vízzel (legalábbis valami átlátszó folyadék volt az üvegben) miközben éktelenül ordított, hogy tűnjek el onnan. A német Schlampe jelzővel illetett, amelynek jelentése kurva "ledér erkölcsű nő". Rögtön beugrott hogy melyik mondást javasoljam feldolgozni A.-nak a magyar blogjába: "bagoly mondja verébnek hogy nagyfejű". Máig sem tudjuk mi válthatta ki hirtelen dühét, hiszen nem bántottam, csak néztem, és hát gondolom azért átlátszó az üveg ami mögött ül, hogy látható legyen (vö. kirakat). A. szerint persze azért történt mert megirigyelte őt tőlem hirtelen. Van is mire irigynek lennie mondjuk konkrétan ugyanis sokkal jobb az egy pasira eső legombolt pénz arányom, mert A. egy cukor.
Amúgy ez a helyzet annyira nem volt vicces ott helyben, A. is megszeppent, kicsit benne volt a szituban hogy na, most előrontanak a csaj védelmezői és elkergetnek minket, fussunk de nagyon gyorsan. Így aztán sietősen távolodtunk, onnantól nem nagyon mertünk se jobbra, se balra nézni és inkább biztonságosabb vizekre eveztünk, szó szerint, ugyanis a Speicherstadt felé vettük az irányt. Ez Hamburg Velencéje, azaz az Elba által körülfolyt háztömbök, apálykor hajózható utcákkal, rengeteg gyalogos híddal összekötve.

Egyéb élmények: ettünk finom halakat, aludtunk olcsó szállodában, sétálgattunk a belvárosban. Sajnos Hamburg nagy része is, mint N.ország legtöbb nagyobb városa, a gonosz angolok és amerikai szövetségeseik fejlett légihaditechnikájának köszönhetően a 20. század derekán a földdel vált egyenlővé, így aztán az igazán régi épületek, műemlékek, templomok nem tengenek túl, de van bőven szép látnivaló. Sok épületet úgy építettek újjá, hogy szinte megegyezik az eredetivel, és majdnem réginek is néz ki.

spanyol kitérő

Feléledtem kicsit poraimból, és hogy ne legyen uncsi, most egy másik ny-európai országot veszek górcső alá. A. Spanyolországban, azon belül a déli Andalúziában, Granada városában töltött fél évének szerencsére vége, de azért próbáltunk a külön töltött időt kompenzálandó, kellőképpen profitálni a dologból. Minden héten 4 napot töltött ott, és mivel nincsen közvetlen repülőjárat Frankfurtből, az átszállás miatt egy irányba úgy 7-8 órás az út. Neki olyan szerencsés természete van, hogy mindenhol jól tudja magát érezni a világban, ezért egészen jól viselte ezt az időszakot, eközben barátokra is lelt és picit megtanult spanyolul. Kétszer meg is látogattam, 1-1 hosszú hétvégére, először decemberben, másodjára pedig április elején. Teljesen szubjektív tapasztalataim leírása következik, fontossági sorrendben:

Granada, mint shoppingparadicsom: kedvenc fehérneműmárkáim, amelyek N.országban felháborító módon és a kapitalizmus és a szabad áruforgalom szabályainak ellentmondva egyszerűen nincsenek, itt megtalálhatóak voltak, már ezért megérte odamenni. Amúgy pedig rengeteg apró üzlet van, egyedi tárgyakkal. Árban minden kategória van, de fantasztikus dolgokat lehet venni teljesen átlagos áron. Több olyan üzlet is volt, ahol cipő plusz hozzávaló táska párosításokat lehetett kapni, azóta is nagy fájdalmam, hogy ezt végül kihagytam, egy türkizkék kígyóbőr-mintásra fájt a fogam, és nem mertem aztán rábízni A.-ra hogy egyedül vegye meg. De kiderült hogy alábecsültem, mert az utolsó héten hozott nekem egy pólót meg egy ruhát, amik egyszerűen hihetetlen jól néznek ki és tökéletesen eltalálta a méretem is. Bár kerülni szoktam a márkanevek említését (nem tudom miért, hiszen nem tilos a jót ingyen reklámozni:) most kivételt kell tennem, a spanyol Desigual

márka darabjairól van szó. Kép a ruháról fent, a modell nem én vagyok, bár szerintem rajtam se állnak rosszul a cuccok. Szerencsére nem kifejezettem munkahelyi viselet, hacsak nem állatkereskedésben dolgozik valaki és a kanárik közé kíván rejtőzni, ez főleg a pólóra érvényes ami nagyonszínes.

Granada, mint koncerthelyszín: véletlenül pont akkorra esett az áprilisi látogatásom, amikor a svéd Mando Diao és a skót Franz Ferdinand (meg egy Kissogram nevű, noname zenekar) is arra jártak, és találkoztunk is velük, ők egy színpadon zenéltek mi pedig lent őrjöngtünk. Utóbbiakat most láttam negyedszerre élőben (szeretem, na, amúgy a Volt Fesztiválon lesznek idén Mo-on), a bikaviadal-aréna mint helyszín érdekes volt, a parkolást a helyi maffia felügyelte.

Granada mint a tapas fellegvára: szinte minden bárban adnak a rendelt ital mellé egy adag tapast (így nevezik a kis, sós ételadagokat, ami gyakorlatilag bármi lehet, pár szem olajbogyó vagy akár polipsaláta), felár nélkül. Ha több italt rendelsz, mindig különbözőeket hoznak. Így gyakorlatilag jól is lehet lakni 3-4 sör (víz, üdítő...) árából. Ezek színvonala nagyon eltérő, volt iszonyú finom saláta, de "egyszerű" sonkás szendvics is.

Granada mint látványosság: már a természeti kulissza fantasztikus, az ősztől tavaszig hóval borított Sierra Nevada hegység láncolata húzodik a város mögött. Vicces volt amikor 25 fokban síruhás emberek vártak a buszra, amely 40 perc alatt a sípályákhoz viszi őket a városból. A tenger kicsit messzebb van, kb. egy órányira autóval, de ez sem vészes. Amikor nem autópályán mentünk hanem a hegyekben tekergő szerpentinen, fantasztikus hegyek és völgyek, eldugott villák, kis, fehérre meszelt házas falvak (és olajfák amerre a szem ellát) váltakoznak, hányingerem igazán nem a látvány miatt volt. Maga Granada óvárosa fantasztikus hangulatot áraszt, az egyik dombon helyezkedik el az Alhambra, ami az egyik leggyönyörűbb épület- és kertegyüttes a világon, a mór építészet gyöngyszeme. Azért az utána ott magukat befészkelő keresztény uralkodók is őrizték a hely szellemét. A vele szemben elhelyezkedő dombon pedig az Albaicín-negyed található girbegurba utcácskáival, fehér házaival, és a hírhedt, nem közbiztonságáról híres cigánynegyeddel, amely egyúttal számos flamenco-bár otthona. A város nekem kicsit már Afrika kapuja, rengeteg a mór műemlék és észak-afrikai beütés minden fronton, manapság az illegális bevándorlók, árusok és dílerek tömkelegének kedvelt tartózkodási helye.

a szezont a fazonnal

A környékünkön rengeteg a spárga- és eperföld, és ezeknek a szezonja is nagyjából egyszerre van (nevük németül Spargel és Erdbeer). Az egész környék tele van az Európa-Parlamentbe száműzni kívánt politikusok képeivel Lipp gazda messziről sárgán világító standjaival, ahol 5 féle spárga és egyféle eper kapható, a hét minden napján, minden mennyiségben. Mivel az egyik stand tőlünk 300 méterre helyezkedik el, egy pár hete és valószínűleg már a szezon végéig (még szűk egy hónap), ezek a primőrök képezik étkezésünk alapját, A.-val szinte minden nap meg tudjuk enni, ráadásul egészégesek (helyi, szezonális termékek tele vitaminnal) és a helyi gazdát támogatjuk vele, tehát triplán jó érzéssel vándorolhatnak a gyomrunkba. Nagyon változatosan lehet elkészíteni mindkettőt (bár az epret én legszívesebben minden nélkül egyszerűen befalom, a spárga viszont sajnos nyersen nem ehető, sütve-főzve viszont olvasztott vajjal, hollandi mártással, vagy pitében, netán csőben sütve....stb.), de most a kedvencemet osztom meg, ami egyesíti a kis piros bogyót a hosszúkás, aromás szárral és mellesleg igazi vizuális élmény is. Ez a recept sült húsokhoz köretként, előételnek, de könnyű nyári vacsoraként önmagában is működhet:

Spárga-eper-rukola saláta

Hozzávalók, 2 személyre:
750 g spárga (fehér és zöld vegyesen is lehet)
só, cukor, vaj (utóbbi csak ha sütjük, lásd lejjebb)
250 g eper
50 g barna cukor
50 ml fehér balzsamecet (a hagyományos fekete is jó, ízben nem nagy eltérés, csak szebb a fehérrel)
1 ek jó minőségű salátaolaj, pl. olíva
só, bors
100 g rukola
2 ek fenyőmag
egy csokor friss bazsalikom (amely az eper szeretője)

Elkészítés:
Eltávolítjuk a spárga fás részeit és meghámozzuk (a zöldet nem kell), 3-4 centis darabokra vágjuk.
Ezután kétféle elkészítési mód közül választhatunk: vagy megfőzzük bő sós-cukros vízben (a fehéret 15 percig, a zöldet 10 percig), vagy megsütjük, szerintem úgy sokkal finomabb lesz. Ehhez tepsibe vagy nagyobb jénai tálba tesszük a spárgát, olvasztott vajat, sót és egy-két evőkanál cukrot teszünk rá, 200 fokos sütőben kb. fél óra alatt puhul meg.
Az epreket félbe- vagy negyedbe vágjuk.
Az öntethez a cukrot karamellizáljuk, majd felöntjük fél deci forró vízzel és a szintén forró ecettel. Felfőzzük és 5-7 percig kis tűzön forraljuk.
Végül lehúzzuk a tűzről, sóval, borssal fűszerezzük, és elkeverjük az olajjal.

A spárgát az eperrel és a rukolával elrendezük tálakon (vagy egy nagy salátástálban összekeverjük). Az öntetet eloszlatjuk rajta, és belekeverjük az apróra tépkedett bazsalikomot. 30 percig állni hagyjuk.
Tálalás előtt pirított fenyőmagot szórunk a tetejére, friss borsot őrlünk rá.
Lehet variálni úgy is, hogy kevesebb spárga, több a rukola (vagy akár más salátakeverék), akkor kicsit könnyebb lesz, inkább köretnek való. Ha viszont az eper arányát növeljük a spárgáéval szemben, az öntetben pedig a cukor több, az ecet kevesebb, akkor inkább desszert irányba tolódik a dolog.
A recept forrása: http://www.chefkoch.de/, de változtattam néhány dolgon.