bénázókendő

Nem vagyok öko-ősanya, de beláttam az idevonatkozó szakirodalom tanulmányozása során, hogy a babának élete első hónapjaiban jót tesz ha az anya (és az apa) testi közelségét érezheti minél többször. Még jóval V. születése előtt beszereztünk az ebayen egy alkalmasnak tűnő ötméteres anyagdarabot, miután vsz. a textilipari lobbi áldozatává válva elhittem vkinek hogy ilyet nem tudok varrni mert speciális anyagból készül. El ne higgye senki, be lehet szerezni erős keresztszövött (vagy mi) vásznat, olyan kell ami nem nyúlik egyik irányba sem. Na ennyit erről, azért legalább viszonylag olcsón jutottunk hozzá. Az útmutatók alapján még lelkesen ki is próbáltuk a különféle kötözési módokat, egyelőre kedvenc plüsslényünk (direkt nem írtam állatot), Flateric segítségével (Julika minden politikai felhang nélkül fletónak hívja). Pár nappal a kórházi hazaérkezés után úgy gondoltam hogy most kipróbáljuk. Egyedül nem mertem, nehogy leejtsem vagy kiejtsem a gyereket miközben a kendővel bénázok. Kábé húsz percig tartott, mire az egyre inkább türelmetlenkedő V-t sikerült belehelyezni úgy-ahogy a cuccba. Rém kényelmetlen volt, V viszont szerette, bár utólag azt gondolom, akkor még olyan kicsi volt hogy fejenállva is képes lett volna elaludni, szóval ez nem mérvadó. Legközelebb A. próbálkozott meg magára applikálni a csöppséget. Ez nagyon nem jött be, A. szerint keményen dagadó mell- és hasizomzata (ez nem vicc, január óta újra versenyszerűen vízilabdázik) nem elég kényelmesek a babának, bezzeg az én puha testem (nem tudtam eldönteni hogy most gerinctelennek nevezett-e burkoltan vagy löttyedtnek, ő tiltakozott hogy abszolút pozitív kellemes mami-puhaságra gondolt, na persze, nem ámítom magam, a plusz tíz kilóm nem éppen izom) sokkal jobb neki. Legközelebb megint én próbálkoztam a dologgal, immár egyedül, és nem ejtettem le V-t, ellenben a lábacskája beakadt és éktelen üvöltésbe kezdett. Na jó, akkor hagyjuk. Azóta se adjuk fel, de valahogy sosem az igazi. Állítom hogy nem a technikánk rossz mert már a youtube-on megnéztem minden idevonatkozó oktatóvideót, de V.-nek a hordozókendő akkor sem lett még a kedvence. 4 hónapos kor után ha már jobban tartja a fejét, akkor lehet próbálkozni másfajta kötéssel, majd meglátjuk az jobban bejön-e. Van kengurunk is, azt egyelőre kölcsön kaptuk, azt se nagyon szereti. Azt nem hinném hogy velünk van baja mert a karunkon, ölünkben lenni nagyon is szeret, bár nekem ez már csak úgy megy hogy kitámasztom magam valami párnával ha nem akarom hogy 10 perc után leszakadjon a karom. Mondjuk, hogy kicsit osszam is az észt, eredetileg sem terveztem egész álló nap magamon hordozni V-t, leginkább a fürdetés, esti evés előtti nyűgös idősávban gondoltam bevetni. Azt hiszem megőrülnék és a gerincem is tiltakozna (tényleg, gerinctelen puhatestűek előnyben vannak valóban) ha egész nap rajtam lenne. Meg nem szeretnék a fejére morzsázni vagy ilyesmi, netán főzés közben a felcsapó gőz martalékává tenni őt, élőpajzsnak használni a számítógép káros sugárzása ellen, ilyenek.