I am not a gabor

Nem, nem őrültem meg, a bejegyzés címe mindjárt megmagyarázódik. Sok időm van gondolkodni és épp itt az ideje hogy kicsit visszakanyarodjunk a blog szorosan vett témájához: magyarként külföldön. Most, hogy ne korlátozzam ezt a n. népre, vehetjük a külföldet mondjuk úgy, hogy Ny-Európa, mert itt több országgal kapcsolatban vannak élményeim arról, hogy milyennek látnak minket. Ha túljutunk valaha is az "I am from Hungary. - Are you hungry...? Ahahaha..." színvonalán egy társalgásban, melynek célja hogy információkat nyerjünk arról hogy tényleg mit gondolnak rólunk, érdekes dolgokat tudhatunk meg.
Például szembesülhetünk azzal hogy nem fognak hasraesni attól, hogyha szerintünk a kiválasztott nép tagjaiként (lásd Nobel-díjasok egy főre jutó száma, legjobb kaják, legjobb csajok stb.) jöttünk a világra. Bár amellett hogy néhányan ilyen és hasonló, a valóságtartalmukból kis felszíni kaparászás után lényegesen vesztő identitásképző okossággal felvértezve indulnak neki a nagyvilágnak (hogy aztán jól pofára essenek), érdekes módon a verbális nemzeti nárcizmus sokszor nem zárja ki a valójában ordító kisebbségi érzést. Ami persze különösen akkor indokolt és sajnálatos módon rendkívüli visszatartó erő hogy valóban megmutassuk ki a magyarok istene, ha csupán az egykori vasfüggőny nyugati oldala miatti származása miatt hasravágjuk magunkat a műveletlen angol (akinek fogalma nincs hol van Berlin, nem beszélve a Bukarest - Budapest problematikáról) vagy mondjuk a nyugatnémet paraszt előtt aki még a saját országának keleti felén se járt soha, nem is kíváncsi rá, és még büszke is erre.
Ez az önbeteljesítő jóslatként operáló farokbehúzó mentalitás lecsapódik az urbandictionary-ban is. Sok magyar vonatkozású szócikk van itt, de a napokban a subba jóvoltából egy gyöngyszemre bukkantam. A "gabor" kifejezés definícióját ide is másolom:

"Cheap employee from country where corporations move their offices to. Consultant coming from poor country working for half-salary.

Those gabors are stealing our jobs.
The management is going to exchange us for gabors."
A magyarok azok lennének a ny-európai munkaerőpiac számára mint az IT-szektornak az indiaiak? (Azért abba még belekapaszkodhatunk, hogy a párhuzam annyiban sántít talán, hogy a magyarok nem csak olcsón adják magukat hanem amúgy meg tényleg jók is.) A fenti általam pellengérre állítani kívánt mentalitás amúgy sajnos mindenféle képzettség és végzettség esetén jellemző idegenbe szakadt honfitársaink egy részére. Azaz, nem csak a nyelvtudással nem rendelkező, szakképzettséget nem igénylő segédmunkásban fedezhető fel ez a "tartás" ami a fenti jelenséget eredményezi, hanem a diplomás, a nyelvet jól beszélő, itt jó állással rendelkezők esetében is. Ez utóbbi jobban meg szokott döbbenteni. Mi indokolja hogy azért mert mi keletről jöttünk, ugyanazt a legális munkát kevesebb pénzért vállaljuk? Vagy eltűrjünk bármilyen egyéb kizsákmányolást? Szerintem semmi. Különösen szeretem amikor valaki ezek után még panaszkodik is hogy vele hogy bánnak. Soma után szabadon, mindenkivel úgy bánnak ahogyan az illető hagyja.

Különösen foglalkoztat ez annak a tükrében, hogy a gyerekemnek, aki két nyelven fog ugyan felnőni, de egyelőre itt N. országban, mit is taníthatok arról hogy mit jelent az, hogy ő magyar. Azt hiszem leginkább azt taníthatom neki, hogy ismerje meg a gyökereit, de ne hagyja hogy sztereotípiák korlátozzák bármiben is, amit el akar érni. Meg azt, hogy őneki mivel két országban vannak gyökerei, az neki személyesen egy hozzáadott érték lesz az életében, mert többet ismerhet meg a világból. De csak attól hogy magyar, nem lesz jobb. Viszont rosszabb sem, semennyivel.