Land of the Hilfspolizisten

Van ennek az országnak egy jelensége, amely voltaképp egyszerre áldás és átok: a segédrendőrség. Hogyan is hihetnénk, hogy egy nyolcvanmilliós országban egy harmincezer fős rendőrség képes rendet teremteni (most tekintsünk el az egyéb szervektől)??? Ugyan már! Létezik egy jóval nagyobb, láthatatlan, egyenruhát nem viselő (az Otto-katalógusos ruhák nem azok) hálózat, melynek keze mindenhová elér. A tagság önkéntes, hajlamosító tényezők: kockaagy, magas seggfejfaktor, jól fejlett polgári öntudat (az NDK-ban különösen elvetemült részük a Stasi-ba tömörült). A hétköznapi élet számos szituációjában találkozhatunk velük, a minap például a gőzfürdőben. Arról már nem is írok inkább, hogy ebben az országban kötelező meztelenül menni a szaunába, bár eddig pontosan még senki nem tudta megmagyarázni hogy ez mitől higiénikusabb. Mindegy, ezen már túlvagyok, amikor pár évvel ezelőtt életemben először kuporogtam E. kolléganőmmel húsz ádámkosztümös n. pasi társaságában egy üzleti út kapcsán útba ejtett szálloda alagsorában a szaunában, és akaratlanul megszemlélhettem a hímnem elsődleges nemi jellegzetességeinek változatos előfordulásait, levetkeztem ezzel kapcsolatban minden gátlást. Tehát, ennek megfelelőlen a gőzfürdőbe is csak így lehet bemenni, ám én mindig magammal viszek egy törölközőt amire leülök, nem szeretnék a vizuális fertőzésen kívül mást is elkapni. Szerencsémre egyedül üldögéltem bent már vagy 2 perce, amikor is utánam jött egy középkorú hölgy, és felfedve addig titkos megbízatását, közölte, hogy a gőzbe nem szokás törölközőt bevinni, mert vizes lesz. Amikor nem tágított, és másodjára kellett kedvesen, de határozottan a tudtára adnom, hogy köszönöm, de ez engem nem zavar (kit érdekel, hogy a szálloda által kölcsönzött - vagy a saját - törölköző vizes lesz? a tárgyak nem arra valók, hogy használjuk őket?), akkor zavart mosollyal távozott, ámde azt hiszem nekem sikerült őt jobban meglepnem az akció során. Utána egy darabig eltűnödtem ezen. Lehet hogy egy megatrendi környezetvédő volt, aki aggódik a feleslegesen elpazarolt energiáért a törölköző kapcsán? Vajon eddigi élete során mindenki, akit rendreutasított hasonló horderejű ügyekben, megszégyenülten kirántotta a segge alól a törölközőt (képletesen), majd beilleszkedett a nagy n. rendbe? Valószínűsíthető, hogy nagyrészt igen.
Egy-két segédrendőr persze nem nagyon állja meg, hogy az anyaországra korlátozza széleskörű íratlan társadalmi konszenzuson alapuló tevékenységét. A külföldön nyaraló n. jelenségről már írtam, most azonban nemrég egy sokkal döbbenetesebb dolog történt. Szegény A., agysejtjeinek prostituálása során kénytelen nagyon sok időt tölteni Andalúziában, ahol az emberiség napos oldalon élő egy csoportja még tudja hogyan kell élni, és munkanapokon is délutén kettőtől négyig sziesztáznak. Attól eltekintve hogy így este tovább dolgoznak, nagyon jó dolog ez. Sokan hazamennek, a családjukkal ebédelni, A. pedig simán rászokott hogy a két óra kisebb részét evéssel, a nagyobb részét alvással töltse. Namost azonban, mivel a cég ahol dolgozik, nemzetközileg operál, a n. anyavállalatből egy különösen szimpatikus kolléga teljesen komolyan felvetette, hogy a sziesztát kérem, meg kell szüntetni. Az nem állapot, hogy a n. kollégák az említett idősávban senkit nem tudnak elérni a spanyol irodában. Nem minősítem az illető interkulturális érzékenységének színvonalát, és alighanem - remélem - ez az akció már szinte néhány más segédrendőr méltatlankodását is kiváltaná.
Ugyanakkor, azzal kezdtem az írást hogy ez áldás is. Az emberek ugyanis úgy születnek hogy a demarkációs vonalat figyelembe nem véve mindenhova odasz*rnak, illetve este tíz után is üvöltenek. Az emberek nagy része ezt szívesen folytatná élete végéig, azonban bizonyos társadalmi normák ezeket nagyrészt sikeresen olyan mederbe terelik, hogy kellemesebb lesz együttélni velük. Ne moralizáljunk azon, hogy valaki "magától" jó-e vagy azért mert a szomszédok figyelik, tökmindegy, örüljünk neki hogy működik, N. országban valami miatt különösen jól.