mainhattani múzeumok éjszakája

Hétvégén, mivel kivételesen egyedül voltam (mivel A. a Sierra Nevadán ázott szét ezerméteres magasságban argentin barátaival), meglátogatott S. barátnőm, Berlinből, akit 5 éves korom óta ismerek. 8 éves korunkban az igazi világban szem elől tévesztve egymást, végül 20 év szünettel a virtuális világban találtunk újra egymásra (megnyugtató érzés hogy ilyen biztos ízlésem van barátság terén). Véletlenül pont most volt Frankfurtban a múzeumok éjszakája, este héttől hajnali kettőig nyitották meg kapuikat. Remekül szórakoztunk, ebből mit sem vont le, hogy kb. ugyanannyi időt töltöttünk az ingyenes (a jegy árában bennefoglalt) buszjáratokon mint a kiállítótermekben. Először is jegyet kellett szereznünk, ezért bepréselődtünk a történeti múzeum előtti sorba, utána meg átverekedtük magunkat valami előadáson, ami baromira nem érdekelt minket, mert kizárólag a női mosdó miatt tértünk be ebbe a múzeumba. Miután vissza is átvágtunk a tömegen, fellélegeztünk kissé. Eldöntöttük hogy nem döntünk el semmit, hanem felülünk a pink színnel jelölt buszjáratra, ahol tetszik, leszállunk és betérünk az aktuális megálló közelében lévő kultúrobjektumba. Első spontán választásunk a Struwwelpeter-múzeumra esett (magyarul: Borzas Peti). Egy 19. századi kultfiguráról van szó, aki egy nagyon rossz gyerek ezért őt és szintén "rossz" pajtásait számos szörnyű büntetés éri. Heinrich Hoffmann gyermekkönyve mai szemmel még sokkal horrorisztikusabb mint például a Grimm-mesék, hiszen itt a gyerekek olyan tettekért bűnhődnek akár halállal, vagy ujjak levágásával, mint a tűzzel való játék vagy az ujjszopás. Pedagógiai szempontból tehát erősen vitatható, de a maga korában az akkori nevelési elvekhez jól illeszkedve rendkívüli karriert futott be, számos nyelvre lefordították, rengeteg más gyermekkönyvet és egyéb irodalmi művet inspirált. A mai napig akár politikai karikatúrák merítenek a témából, nem is beszélve a "Struwwelpeter" márkájú gyereksamponról. Szórakoztató kis múzeum ez, de szerintem felnőtteknek sokkal érdekesebb, ez már csak így van a mesékkel.

Az ezután következő állomás nem is lehetett volna kontrasztosabb: a Neue Börse (az új tőzsde) épületében jártunk, ami ugyan nem múzeum hanem nagyon is valóságos ügyletek helyszíne, a DAX hajtja itt álomra fejét nap mint nap (bár a pénzügyi ügyletek reálfedezetét most hagyjuk). Itt fotókiállítás és jazzkoncert volt a program. A fotók egy része fiatal lányokról készült portrésorozat volt. A lányokról évente egy-egy kép készült több éven keresztül, és amint megtudtuk a kiállítást éppen borzasztó zavarosan magyarázó vénembertől, arról szól, hogy a lányok felcseperedvén évről-évre idomulnak megjelenésükben a társadalom elvárásaihoz. Egymásra néztünk S.-vel: majd a vén trotty elmagyarázza nekünk hogy mekkora nyomás van a nőkön manapság, na nee, kösz, passz. Inkább elmentünk vicces fotókat készíttetni magunkról, olyan fílingje volt mint egy nyáréjszakán egy idegen városban haverokkal bepréselődni egy aluljáróban a fotóautomatába hülye arcokat vágva. Az eredmény fentebb.

Ezt követően különböző okból ugyan, de mindketten nagyon elálmosodtunk. Azért még összeszedtük magunkat és betértünk a Majna másik partján a Museum der Weltkulturen épületébe (Világkultúrák múzeuma), miután sajnos egy trampolinos ugróbemutatónak (vagy hogy nevezik ezt?) már csak az utolsó ugrására értünk oda. Csak egy időszakos tárlatot néztünk meg, egy örmény fényképész apa és fia képeit, amelyeket Iránban az 1880-as évektől kezdve (!) készítettek, ott élő emberekről. Nem is tudom, szerintem olyan ritkán lát az ember ennyire régi képeket, különösen egy ennyire távoli kultúrából, nagyon érdekes volt, az ásítozás igazán nem a képek miatt volt. Utána majdnem elcsábultam, és vettem perecet, de aztán mégse. Frankfurtban van egy olyan helyi szokás, hogy este 10 után friss péksüteménnyel járják végig árusok a szórakozóhelyeket, kocsmákat, hasonlóan mint a rózsaárus lánykák, csak jóval nagyobb sikerrel, nesze neked egészséges táplálkozás.

Ezután úgy döntöttünk hogy 3 múzeum egész jó arány a 43-ból, hagyjunk valamit a jövő évi rendezvényre is. S. megállapította hogy egész kellemes hely Frankfurt, hát ahhoz képest hogy Berlinben (ó..) él és azt vallja, hogy onnan minek elutazni máshová N.országban (igaza van), ez nem kis eredmény.