nem csak német kultúra

Most kissé elkalandozom témablogom bevált céltábláitól és összegyűjöttem egy csokorba, hogy mely kulturális fogyasztási cikkek inspirálják mostanában az atomcsirkét. Vigyázat, a csokor színes és összetett, a közös nevező én vagyok. Illetve van mégegy közös dolog, várom az ötleteket kommentben.

1. Peter Fox: Stadtaffe (Városi majom)
A német Seeed egyik frontemberének szólóalbuma zseniális, mind a szövegeket, mind a zenei stílust illetően (pop-hiphop-reggae-dancehall nagyzenekari aláfestéssel), egyetlen negatívum, hogy sajnos minden egyes hallgatása csak növeli bennem a Berlin iránti vágyat, különösen a "Schwarz zu Blau" című szám (kb: Feketéből kék), ami az átbulizott berlini éjszaka utáni hazatérés hangulatát hihetetlen jól megragadja, tágabb értelemben pedig az urbánus lét embertelenségét poétikus köntösbe burkolva, felér egy a város iránti szerelmi vallomással. Íme, a videjó:



2. Guns N' Roses: Chinese Democracy

Axl 15 év után összeszedte magát annyira, hogy kiadott egy új lemezt, sajnos rajta kívűl már csak egyetlen eredeti taggal a bandában. De amit 14 évesen (és utána is) szerettem, ez engem egyszerűen csak elfogultsággal tölt el, a sok kritika ellenére szerintem ez egy nagyon jó kis album lett. Aki szereti az Axl-ra jellemző szókimondást, dekadenciát és nyávogást, annak ez is tetszik, még ha a Use Your Illusion duplaalbumot nem is éri utol. Engem még az sem tántorított el a rajongástól hogy 2006-os budapesti koncertjükön mintegy 4 óra késéssel jelentek meg a színpadon. Most éppen a következő számot szeretem nagyon, a szövege miatt is (sajnos hivatalos videó még nincs, így meg kell elégedni az album képével):



3. Dave Eggers: Az elveszett fiú
Ez nem zene, hanem egy könyv, a csirkének nem csak a füle nagy hanem olvasni is igen szeret. Manapság nehéz a tyúxarból kiválogatni az értékes magvakat, de én igyekszem azért.
A könyv igaz történet, egy szudáni menekült fiú hányattatott életét meséli el. A személyes sorson kívül az igazán érdekes, hogy közelebb visz Afrika megértéséhez és betekintést nyerhetünk a nemzetközi segélyszervezetek működési mechanizmusába. Miután elolvastam a könyvet, kevésbé gondolom hogy egy összeg adományozásával valóban segíthetek. De nem kell mindenkinek elmennie hónapokra menekülttáborba önkéntes segítőnek sem. Éppen elég, ha ott, ahol élünk, emberként kezeljük őket, és segítünk nekik beilleszkedni.

4. Gran Torino
A legjobb film az utolsó hónapokból amit láttam moziban. Eredetileg nem is volt túl sok kedvem hozzá, de mivel A. fanatikus Clint Eastwood rajongó, nem sok esélyem volt elkerülni. A filmet a most 78 éves ikon rendezte és egyben főszereplője is. Hihetetlen hogy azért nem kapott Oscar-t mivel már 60 évesen úgyis életmű-Oscart kapott. Pedig simán megérdemelte volna. Clint Eastwood messze kinőtte már a westernt, de ebben a filmben mégis újra felfegyverkezett magányos hőst alakít, még ha másfajtát is. Egy detroiti lepukkant külvárosban járunk napjainkban. Itt él az öreg és megkeseredett Walt Kowalski, lengyel bevándorlók fia, koreai veterán, akinek egyetlen kincse a Ford Gran Torino, amibe 72-ben maga épített bele egy alkatrészt a futószalagon a gyárban. Felesége elvesztése után rádöbben hogy egyedül maradt: fiai utálják (ez kölcsönös), szomszédai koreaiak, akiket mocsári patkányoknak nevez, bandaháborúk uralják az utcát. Miután a szomszéd koreai srác megpróbálja sikertelenül elkötni a járgányt, különös barátság veszi kezdetét... A sztori kiváló, van mondanivalója is bőven, azonban már csupán a főhös cinikus, gonosz, politikailag inkorrekt beszólásai miatt érdemes megnézni. Egy dráma, amit végig lehet röhögni. A zenéjét is szeretném megszerezni, Jamie Cullum azonos című száma gyönyörű. Ezt ágyaztam be tehát, mivel szerintem a trailer valahogy nem adja vissza a hangulatot, és a legjobb mondások sincsenek benne:

+ 1. Boris Vian: Tajtékos napok
Szintén könyv, és azért pluszegy, mert ez igazán nem új mű, magam is másodszorra olvastam nemrég, ráadásul n. nyelven, de az író, aki a szürreális, kissé polgárpukkasztó irodalom zsenije, ezzel a regénnyel egyszerűen tökéleteset alkotott. Kevés olyan könyv van, amely a szépséget, a humort és a cinikus brutalitást ilyen irodalmi színvonalon tömöríti magába, a világ egyik legszebb és legtragikusabb szerelmes regényét alkotva. Mégsem lesz tőle szomorú aki olvassa. Akik a mai világban már elfelejtették vagy sosem tudták, milyen a tiszta szerelem, azoknak különösen ajánlom. Gasztromániásoknak is csemege lehet, az egyik mellékszereplő, a hobbifilozófus szakács Nicholas alkotásai leírva is fenomenálisak. Itt található egy bővebb leírás a történetről.