jó dolgok itt

Régóta tartozom ezzel az írással választott otthonomnak. A sok fikázás és fanyalgás után megpróbáltam összeszedni, miért is szeretek itt lenni, mi az ami tetszik és ami miatt még huzamosabb ideig itt is szeretnék maradni.
Érdekes dolog ám más országba költözni, egyáltalán nem hasonlítható turistás élményekhez. Bizonyos szempontból alábecsültem ezt a változást, azt hittem, könnyebb lesz, hiszen beszélem a nyelvet, munkám van, igazán nem tipikus bevándorló munkásként érkeztem ide. Ráadásul a n. népet is azt gondoltam, elég jól ismerem már. Így utólag visszagondolva az első időszakra, tulajdonképpen egy óriási dac volt bennem mindennel kapcsolatban ami tipikus n. Mindent és mindenkit utáltam. (Én MAGYAR vagyok. Én MÁS vagyok. Én JOBB vagyok.) Persze, ezek gyermeteg önvédelmi túlreagálások, illetve az identitáskeresés és -megőrzés módjainak próbálgatásai voltak. De közben nem állítanám hogy nem voltam nyitott, csak valahogy nehezebb volt mint gondoltam. Mostanra egészen jól kialakultak a dolgok, lenyugodtam, és jó viszonyban vagyok az országgal, amely befogadott, mert:

- tetszik hogy sokmindent kívülállóként szemlélhetek, nem kell érzelmileg belebonyolódnom politikai és társadalmi jelenségekbe, ha nem akarom
- tetszik hogy kifigurázhatom őket, hiszen én nem közülük való vagyok
- tetszik hogy az, hogy nem vagyok n., sokmindenre jó kifogás, ha valamit másképp teszek, nem kell MAGYARázkodnom
- tetszik hogy rejtőzhetek is ha akarok, bizonyos szituációkban nem kell rögtön felfedni hogy nem vagyok n.
- tetszik hogy távolról szemlélhetem egy kicsit a saját országomat, aminek köszönhetően sokminden relativizálódott és sokmindenre rájöttem
- tetszik hogy rengeteg a rendezett, tiszta település
- tetszik hogy a sarki közértben is óriási a kínálat, jó minőségű és különlegesebb dolgokból is
- tetszik hogy sokkal erősebbek a jogaim munkavállalóként
- tetszik hogy egyáltalán, nagyobb az esély a jogok érvényesítésére
- tetszik hogy pár hónap lappangási idő után azért a n. kollégák, ismerősök is nyitnak az ember felé - már meg is lepődnék ha egy új ismerős azonnal elhívna sörözni:)
- tetszik hogy minden ellenkező híresztelés ellenére, a n.-ek nagy része igenis nyitott és befogadó (persze főleg ha a befogadott is alkalmazkodik)
- tetszik hogy rengeteg olyan életvezetési modellt látok amiket azelőtt soha (az egyik ilyen példa: idősebb egyedülálló emberek lakóközösséget alkotva összeköltöznek, segítve egymást, vagy akár kiegészülve fiatalabb lakótársakkal)
- tetszik hogy csak úgy átugorhatunk Elzászba
- tetszik hogy izgalmas dolog egy n. férjjel Mo-on élni majd átköltözni az ő országába, vagyis majdnem szerepet cserélni
- tetszik hogy rengeteg gyönyörű helyet fedezünk fel a természetben itt akár 50 km-es körzetben
- tetszik hogy rengeteg a bicikliút és hogy itt ez egy egyenjogú közlekedési eszköz, nem kell magam mozgó matricának érezni
- tetszik hogy annyiféle nyelvjárást beszélnek, ez kívülről néha nagyon vicces

Egy szó mint száz, kitágult a látóköröm rendesen, talán közelebb kerültem eme sokszínű nép és ország (na mondjuk előtte se hittem azt, hogy N.ország = sörfesztivál és bőrnadrág) megismeréséhez és megértéséhez, rengeteget tanultam arról hogy mit jelent és mit nem jelent magyarnak lenni (ez persze egyéni, én nem járok itt néptáncestekre és gulyásfőző partikra ahhoz hogy őrizzem az identitásom).