a németek és az adózási morál

Nem tudom, hogy van-e összefüggés a n. adózási morál és aközött, hogy a német Steuer szó nem csak adót jelent, hanem igeként kormányzást, vezérlést is. Kicsit továbbvive ezt a gondolatmenetet, az adó, emit megfizetünk, egyrészt bár rövidtávon lemondással jár, hosszabb távon azonban (hozzáteszem: amennyiben bízhatunk a mindenkori hatalomban) kapunk is valamit cserébe az államtól. A németek 4 okból fizetik be az adót: 1. mert ez a szabály 2. félnek a büntetéstől 3. belátják hogy ez hosszú távon szükséges 4. kapnak is érte szolgáltatásokat az államtól. A sorrend szándékos, hiszen ők sem szentek, sőt.

Most persze arról nem akarok írni, hogy a német Postbank exvezére, Zumwinkel úr hánymillió eurót csalt le az adóból azáltal hogy vagyonának jelentős részét luxemburgi számlákon tartotta és nem vallotta be N.országban, mert ez itt fel lett tárva, és meg lett büntetve. Adócsalók mindenhol vannak, itt is, azonban nem a kisemberre jellemző és nem tömeges jelenség.

Lássuk a 3-as és 4-es okot. A németek sokat várnak el az államtól, például most éppen azt hogy mentse meg az Opel-t, vagy mondjuk megfelelő szociális rendszer és infrastruktúra működtetését, stb. Ezt az állam többé-kevésbé jól meg is valósítja, legalábbis viszonylag elégedettek lehetnek az emberek azzal amit kapnak (személyes véleményem szerint túl sokat is, ami már kontraproduktívan hat az egyéni sorsirányítás ösztönzése szempontjából...de ez egy másik téma). Valahogy mindenkinek természetes itt az a gondolatmenet, hogy ha adót fizet akkor azért cserébe várhat is dolgokat és kap is. Persze na nehogy azt higgyük hogy itt nem fogcsikorgatva és sűrű jajgatás közepette történik az adózás, de a németek mindig is híresek voltak az ún "jammern auf hohem Niveau"-ról (kb: siránkozás magas színvonalon), tehát ez nem mérvadó, és mint írtam, igazából nem esnek kísértésbe hogy ne fizessék be:)

N. országban a polgárok nagy része tehát igenis bevallja és befizeti az adókat, és ha nem, az sokszor abból adódik hogy annyira bonyolult a szabályzat hogy valamit rosszul számolnak ki, vagy elfelejtenek. Természetesen a szabályok keretein belül mindent elkövetnek hogy a lehető legkevesebbet kelljen fizetniük, de ismétlem, megadják a császárnak ami a császáré (hogy Istennek megadják-e ami őt illeti, az egy más téma, bár kifejezettem pikáns hogy ebben az országban Európában majdnem egyedülálló módon - a másik Ausztria - az egyházi adót is az állam szedi be közvetlenül a dolgozók béréből vonva - ismét a Harmadik Birodalom egyik maradványa köszön vissza, nesze neked szekularizáció!).

Ezzel szemben a magyar átlagpolgár adózási morálja, mondjuk ki, valamivel a béka segge alatt található, de mielőtt az a vád érne hogy igazságtalan vagyok, tegyük hozzá, hogy ennek biztosan sok oka van, többek között az adóért cserébe várható javakba vetett csekély bizalom. Mo-on teljesen normális, hogy tömegesen minimálbérre bejelentve foglalkoztatják a dolgozókat (ez nem a dolgozó hibája, hanem a cégeké, amelyeknél azonban ismét csak emberek a döntéshozók, és ha ebbe nem egyezne bele minden alkalmazott azonnal mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, kéz kezet mos alapon, akkor ez sem lenne ekkora mértékben elterjedve), illetve hogy nem divat a nehezen leellenőrizhető bevételek utáni adó befizetése sem. Nemrég volt egy érdekes élményem ami a különbséget jól érzékelteti. A tavalyi évben jöttünk ide N.orszégba, tehát arra az évre még tisztázni kell hogy melyik országban mennyi adót kell fizetni. Erre most nem térek ki, hogy ez milyen bonyolult, valószínűleg ezért is van hogy a cégem révén egy nagy adótanácsadó cég gondjaira lettem bízva hogy majd ők elkészítik a magyar és a német bevallást is. Ez úgy zajlik hogy a magyar bevallást a cég magyar részlege készíti, tehát ott van egy kontaktom, a n. bevallást pedig ugyanazon cégnek egy n. munkatársa. Ők persze egymással is egyeztetnek, remélem...

Ahhoz képest, hogy segítenek, már csupán azzal számtalan órát eltöltöttem hogy összeszedjem nekik az összes adatot. Ennyi erővel már lassan magát a bevallást is megcsinálhatnám én, de mindegy. Namost, amit el akarok mesélni, az tényleg jó lecke a két ország közötti hozzáállásbeli különbségről. Arról volt szó, hogy ki van adva a lakásunk és az ebből származó bevétel adóköteles. Attól függetlenül, hogy nem sok olyan embert ismerek aki bevallja, azért én úgy döntöttem, hogy ha már elhúztam otthonról, ez a minimum amivel hozzájárulhatok az ország jólétéhez (Tényleg így gondolom, bár nem volt ez mindig így, dehát az ember változik. Bevallom, hogy ha ez az összeg most ennivalóra vagy más alapvető szükségleteimre kéne, akkor lehet hogy meggondolnám, anno diákként én is bevállaltam mindenféle alkalmi munkát számla nélkül, szóval messze nem vagyok egy adózószent). Namost, volt a magyar és a n. adótanácsadómmal is egy-egy telefonbeszélgetésem és míg a német részről fel sem merült ilyesmi, a magyar megkérdezte (hivatalos adótanácsadó!) hogy tényleg be akarom-e vallani. Persze adtam a hülyét, visszakérdeztem, hogy mi az hogy eldönthetem, ez egy kötelező szabály, nem? Vagy a törvények tényleg csak javaslatok, csakúgy mint a közlekedésben a piros lámpa? Vagy már én is kezdek úgy gondolkodni mint egy igazi n.? Vagy ennek semmi köze a nemzetiséghez? Ha elegen vagyunk akik szerint nyom a latban hogy egyetlen darab szemetet se dobjunk az utcára (mondván mit számít az az egyetlen kis darab szemét) mert felfogjuk hogy ha mindenki így gondolkodik akkor súlyos problémával állhatunk szemben, nos, ha majd elegen leszünk, akkor vajon javul-e a jólét, esetleg könnyebben veszi az ország a pénzügyi-gazdasági válságokat? Könnyű a vezetőket szidni, és nyilván meg is érdemlik a kritikát bőven, de vajon hajlandóak vagyunk-e vállalni a felelősséget egyénenként? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Majd jobb lesz a helyzet és akkor fizetünk adót, vagy előbb befizetjük az adót (és ezzel párhuzamosan nem lopunkcsalunkhazudunklehúzunksimliskedünkkorrumpálódunk) és attól is nőhet a jólét?