álláskeresés n.országban

Januárban kezdtem komolyabban neki, március vége felé már érik a tapasztalati anyag egy beszámoló irányába. Ami különleges a mostani álláskeresésemben, az két dolog: először keresek Mo-on kívül, illetve hogy célom nem a karrier- vagy pénzbeli ugrás (ha tudnák, hogy épp ellenkezőleg, már-már Amerikai szépség-módra keresek, a felelősség- és ezzel együtt stresszminimalizálás jegyében...), hanem olyan tökéletesen irracionális vágyaim beteljesítése, mint például szakmai tapasztalatom értelmes használata emberi és emberséges munkakörölmények közepette, minden este otthon lenni (legalábbis villanyoltás és pizsilövés idejére), hétközben is látni a férjemet, utódnemzés valószínűségének növelése, egyéb hobbik. E célból tehát aktualizáltam az önéletrajzom, készíttettem egy szabatos és randa Bewerbungsfoto-t (elkerülendő hogy úgy járjak, mint az egyik biziniszközösségi portálon ahová csakazértis csini képet raktam fel, emiatt viszont elkeseredett szinglik zaklatnak néha szakmainak álcázott ismerkedő dumával), megismerkedtem több n. fejvadásszal - egy kivételével, aki vette a fáradságot hogy személyesen is megismerjen - többnyire telefonosan, voltam három cégnél és reménykedem hogy az, amelyik nekem is tetszett, összejön. A keresési szempontjaim a fentiek mellett még két fontos kritériumot foglaltak magukba: max. 30 km-re legyen és ne kelljen folyton utazgatni. Az hogy a cég kicsi-é avagy globális konszern, mely iparágban termeli a profitot, nekem teljesen mindegy jelenleg, mindegyik fajtának pontosan tudható az előnye és a hátránya (szervezetlen folyamatok - folyosói pletykák - közös ebédek - béna belső kommunikáció - főnök melletted ül versus call-centerként Ázsiából működtetett belső szolgáltató egységek, 16 hierarchiaszint a hangyáktól a felső vezetésig - személytelenség - profi folyamatok). Elgondolkodtató szempontot jelent R. barátnőm felvetése, miszerint csakis olyan céghez mehetek ami valami olyat gyárt, hogy jómagyarmódra ki tudom csempészni a gyárból a termékeket és ő majd árulja az aluljáróban otthon. Azért a múlt héten heccből elmentem egy műanyagipari, továbbfeldolgozásra szánt hájtek polimermicsodát gyártó japán céghez is, de a cucc csak azért lenne kapós a végfogyasztói feketepiacon mert küllemre fehér por, tehát ez felejtős. Cserébe eljutottam egy gigantikus ipari parkba, amely akkora mint szülővárosom mind területre, mind az ott dolgozók lélekszámát tekintve, a kapun belül még 15 percig mentünk autóval az épületig, na legalább ilyet is láttam, de mindennap nem szeretném.

A fejvadászok közül kettő érdemel említést, a többi teljesen korrekt volt de semmi pluszt nem nyújtottak, személyes bánásmódról természetesen szó sincs. Az egyik egy nagyon szimpi kisebb cég ügyvezetője, akivel személyesen találkoztam, jó hangulatban elbeszélgettünk, majdnem elfelejtettem közben néha, hogy ez egy interjú, ami jó jel. Tetszett hogy nem tett fel hülye, óvodás kérdéseket és szakmai témákban is otthonvolt, ugyanis a cég csupa olyan munkatársból áll akik régebben nem hr-esek voltak hanem ugyanazt csinálták kb. amit én most. Ezért aztán meg is értik, hogy miért akarok váltani, és nem beszélnek úgy az utazgatós tanácsadásról mint az egyszeri munkavállaló vágyainak netovábbjáról, anélkül hogy egy napig is kipróbálták volna milyen...viszont lehet hogy azt az időt amit velem töltött, inkább az ügyfeleivel kellett volna töltenie, akik az állásokat hirdetik ugye, ugyanis a jó szándékon kívül tőle még sok nem jött. De hátha, egyszercsak előáll álmaim állásával, amíg mást nem írok alá, mlg van esélye. A másik fickó egy nagy brit állásközvetítő cég alkalmazottja, az a fajta, aki a xing-en és minden lehetséges más csatornán idegesítő és abszolút tolakodó, pimasz módon bombáz ajánlatokkal. (Az ún. szőnyegbomba-taktika azonban az élet több területén bejön, mint gondolnánk, bár igényeseket elriaszt. Munícióigényes is ez a fajta vadászat, de ha ezer lövésből elég, hogy három vadat elejtünk, akkor ferde csövű légpuska is megteszi.) Három mondat után kiderül hogy felszínes, nem ért sokat szakmailag abból amit mesélek a tapasztalatomról, ez például abban nyilvánul meg, hogy olyanokat kérdez, mintha egy 20 éve a szakmában dolgozó péktől megkérdeznénk, látott-e már ugyan kiflit. Viszont pofátlan stílusánál fogva mégis ő az, aki eddig a kegtöbb céghez sikeresen kiközvetített. Vicces mondjuk, hogy az interjúk előtt egy nappal mindig felhív és "tippeket" ad, páldául olyanokat, hogy "legyen önmaga", "csak bátran", "ne mondjon rosszat a jelenlegi cégéről". Mindig visszafogom magam hogy beszóljak-e neki hogy nem most jöttem le a falvédőről, sőt, lehet hogy nagyobb gyakorlati érzékkel és ember- illetve önismerettel rendelkezem mint ő (de csak lehet...), de nem teszem, elvégre hadd örüljön magának hogy milyen szuper fejvadász is ő. Mindennek tetejébe a keresztnevéről mindig az Utolsó cserkész c. film egyik jelenete ugrik be, lehet hogy nem pontosan idézem: "Danger is my middle name." - "Mine is Cornelius, but don't tell anyone".

Megtörtént az is nemrégiben, hogy két fejvadász közvetített ki egyazon céghez....érdekes volt, nemigen tudtam először, én hogyan járjak el korrektül ebben a helyzetben, de aztán úgy döntöttem, vívják meg csatájukat egymással, illetve mivel nem én fizetem őket hanem nyilván az ügyfeleiktől kapják a jutalékot, ezért nem az én feladatom hogy összeugrasszam őket, persze azért én nyílt kártyákkal játszom, hiszen csak nyerhetek. Érdekes bepillantást nyerni azért abba, hogy hogyan is zajlik ez, illetve hogy kevesebb a vad, mint a vadász. Pontosabban, megtudtam, hogy a válság hatására sokkal kevesebb a meghirdetett pozíció (ez nem meglepő, ezt láttam én is), de ami érdekes, hogy ugyanakkor sokkal többen pályáznak. Mégpedig nem azok, akik épp elvesztették az állásukat és emiatt, hanem olyanok mint én akik váltani szeretnének. Azt gondoltam, hogy a biztonságorientált N.országban most akinek állása van az örül és lapít, nem úgy mint én, erre meg kiderül hogy mindenki elégedetlenkedik és ugrál. De hol vannak ezek az emberek? Körülöttem én ezt nem tapasztalom, persze lehet hogy a fél cég állást keres mint én csak nyilván nem mondjuk egymásnak. Kíváncsi vagyok, mikor futok össze kollégával egy állásinterjún....:)