Hamburg, a hanzaváros

Három napra Hamburgba vetett minket a sors, N.ország Berlin utáni második legcoolabb (állítólag) városa tőlunk kb. 500 km-re van. Már annyi mindent hallottunk róla, de még egyikünk sem járt ott. Tudni kell, hogy Niedersachsen tartomány és persze Hamburg lakóinak nagy része szerint Kölntől délre már Bajorország kezdődik és az emberek nem tudnak rendesen németül beszelni. Tény, hogy állítólag Hannoverben és Hamburgban beszelik a legtisztábban ezt a szép nyelvet, azaz az ún. Hochdeutsch-ot. Emiatt sokan beképzeltnek tartják őket, ők magukat viszont nyitottnak és közvetlennek, valamint világfiaknak.
Nagy élmény volt. Szeretném kiemelni a legjobb és a leggázosabb élményünket, hogy meglegyen a kontraszt.
Best: hajókirándulás az Elba-torkolatban elhelyezkedő gigantikus méretű kikötőben. Ide áramlik az ázsiai áruk nagy része, óriási, többezer kamionnyi konténerrel megrakodott teherhajókon. Az egyik amit láttunk, csak széltében 60 méteres volt. Csupán 12 fős legénységgel hajózik, akik nyilván alig látják egymást az úton, a hatalmas hajó olyan lehet mint egy szellemváros. Nem véletlen hogy jól felszerelt kalózok kedvelt célpontjai, akik a rakomány óriási értéke miatt váltságdíjra utaznak. Az egyik szárazdokkban éppen Abramovics egyik új óriási luxushajóját építik, körbe volt függönyözve hogy ne láthassa senki. A Queen Mary óceánjáró is rendszeresen behajózik ide. Az Elba partján pedig megcsodálhattuk a nemtegnap meggazdagodott polgárok luxusvilláit, melyhez képest a Rózsadomb = mucsa.

Worst: Hamburg hírhedt vigalmi negyedében, a Reeperbahn-on délután hat órakor fényes nappal az egyik hivatásos, miközben elsétáltunk a megélhetését biztosítandó, vörös lámpával megvilágított ház előtt, hirtelen kivágta az ablakot és megpróbált leönteni vízzel (legalábbis valami átlátszó folyadék volt az üvegben) miközben éktelenül ordított, hogy tűnjek el onnan. A német Schlampe jelzővel illetett, amelynek jelentése kurva "ledér erkölcsű nő". Rögtön beugrott hogy melyik mondást javasoljam feldolgozni A.-nak a magyar blogjába: "bagoly mondja verébnek hogy nagyfejű". Máig sem tudjuk mi válthatta ki hirtelen dühét, hiszen nem bántottam, csak néztem, és hát gondolom azért átlátszó az üveg ami mögött ül, hogy látható legyen (vö. kirakat). A. szerint persze azért történt mert megirigyelte őt tőlem hirtelen. Van is mire irigynek lennie mondjuk konkrétan ugyanis sokkal jobb az egy pasira eső legombolt pénz arányom, mert A. egy cukor.
Amúgy ez a helyzet annyira nem volt vicces ott helyben, A. is megszeppent, kicsit benne volt a szituban hogy na, most előrontanak a csaj védelmezői és elkergetnek minket, fussunk de nagyon gyorsan. Így aztán sietősen távolodtunk, onnantól nem nagyon mertünk se jobbra, se balra nézni és inkább biztonságosabb vizekre eveztünk, szó szerint, ugyanis a Speicherstadt felé vettük az irányt. Ez Hamburg Velencéje, azaz az Elba által körülfolyt háztömbök, apálykor hajózható utcákkal, rengeteg gyalogos híddal összekötve.

Egyéb élmények: ettünk finom halakat, aludtunk olcsó szállodában, sétálgattunk a belvárosban. Sajnos Hamburg nagy része is, mint N.ország legtöbb nagyobb városa, a gonosz angolok és amerikai szövetségeseik fejlett légihaditechnikájának köszönhetően a 20. század derekán a földdel vált egyenlővé, így aztán az igazán régi épületek, műemlékek, templomok nem tengenek túl, de van bőven szép látnivaló. Sok épületet úgy építettek újjá, hogy szinte megegyezik az eredetivel, és majdnem réginek is néz ki.