2009. június 11., csütörtök

spanyol kitérő







Feléledtem kicsit poraimból, és hogy ne legyen uncsi, most egy másik ny-európai országot veszek górcső alá. A. Spanyolországban, azon belül a déli Andalúziában, Granada városában töltött fél évének szerencsére vége, de azért próbáltunk a külön töltött időt kompenzálandó, kellőképpen profitálni a dologból. Minden héten 4 napot töltött ott, és mivel nincsen közvetlen repülőjárat Frankfurtből, az átszállás miatt egy irányba úgy 7-8 órás az út. Neki olyan szerencsés természete van, hogy mindenhol jól tudja magát érezni a világban, ezért egészen jól viselte ezt az időszakot, eközben barátokra is lelt és picit megtanult spanyolul. Kétszer meg is látogattam, 1-1 hosszú hétvégére, először decemberben, másodjára pedig április elején. Teljesen szubjektív tapasztalataim leírása következik, fontossági sorrendben:

Granada, mint shoppingparadicsom: kedvenc fehérneműmárkáim, amelyek N.országban felháborító módon és a kapitalizmus és a szabad áruforgalom szabályainak ellentmondva egyszerűen nincsenek, itt megtalálhatóak voltak, már ezért megérte odamenni. Amúgy pedig rengeteg apró üzlet van, egyedi tárgyakkal. Árban minden kategória van, de fantasztikus dolgokat lehet venni teljesen átlagos áron. Több olyan üzlet is volt, ahol cipő plusz hozzávaló táska párosításokat lehetett kapni, azóta is nagy fájdalmam, hogy ezt végül kihagytam, egy türkizkék kígyóbőr-mintásra fájt a fogam, és nem mertem aztán rábízni A.-ra hogy egyedül vegye meg. De kiderült hogy alábecsültem, mert az utolsó héten hozott nekem egy pólót meg egy ruhát, amik egyszerűen hihetetlen jól néznek ki és tökéletesen eltalálta a méretem is. Bár kerülni szoktam a márkanevek említését (nem tudom miért, hiszen nem tilos a jót ingyen reklámozni:) most kivételt kell tennem, a spanyol Desigual
márka darabjairól van szó. Kép a ruháról fent, a modell nem én vagyok, bár szerintem rajtam se állnak rosszul a cuccok. Szerencsére nem kifejezettem munkahelyi viselet, hacsak nem állatkereskedésben dolgozik valaki és a kanárik közé kíván rejtőzni, ez főleg a pólóra érvényes ami nagyonszínes.

Granada, mint koncerthelyszín: véletlenül pont akkorra esett az áprilisi látogatásom, amikor a svéd Mando Diao és a skót Franz Ferdinand (meg egy Kissogram nevű, noname zenekar) is arra jártak, és találkoztunk is velük, ők egy színpadon zenéltek mi pedig lent őrjöngtünk. Utóbbiakat most láttam negyedszerre élőben (szeretem, na, amúgy a Volt Fesztiválon lesznek idén Mo-on), a bikaviadal-aréna mint helyszín érdekes volt, a parkolást a helyi maffia felügyelte.




Granada mint a tapas fellegvára: szinte minden bárban adnak a rendelt ital mellé egy adag tapast (így nevezik a kis, sós ételadagokat, ami gyakorlatilag bármi lehet, pár szem olajbogyó vagy akár polipsaláta), felár nélkül. Ha több italt rendelsz, mindig különbözőeket hoznak. Így gyakorlatilag jól is lehet lakni 3-4 sör (víz, üdítő...) árából. Ezek színvonala nagyon eltérő, volt iszonyú finom saláta, de "egyszerű" sonkás szendvics is.




Granada mint látványosság: már a természeti kulissza fantasztikus, az ősztől tavaszig hóval borított Sierra Nevada hegység láncolata húzodik a város mögött. Vicces volt amikor 25 fokban síruhás emberek vártak a buszra, amely 40 perc alatt a sípályákhoz viszi őket a városból. A tenger kicsit messzebb van, kb. egy órányira autóval, de ez sem vészes. Amikor nem autópályán mentünk hanem a hegyekben tekergő szerpentinen, fantasztikus hegyek és völgyek, eldugott villák, kis, fehérre meszelt házas falvak (és olajfák amerre a szem ellát) váltakoznak, hányingerem igazán nem a látvány miatt volt. Maga Granada óvárosa fantasztikus hangulatot áraszt, az egyik dombon helyezkedik el az Alhambra, ami az egyik leggyönyörűbb épület- és kertegyüttes a világon, a mór építészet gyöngyszeme. Azért az utána ott magukat befészkelő keresztény uralkodók is őrizték a hely szellemét. A vele szemben elhelyezkedő dombon pedig az Albaicín-negyed található girbegurba utcácskáival, fehér házaival, és a hírhedt, nem közbiztonságáról híres cigánynegyeddel, amely egyúttal számos flamenco-bár otthona. A város nekem kicsit már Afrika kapuja, rengeteg a mór műemlék és észak-afrikai beütés minden fronton, manapság az illegális bevándorlók, árusok és dílerek tömkelegének kedvelt tartózkodási helye.









1 megjegyzés:

Rozix írta...

Nemrég jöttünk vissza Spanyolországból (na jó, Katalóniából), mégsem kicsit irigykedem. Különösen a Desigual és az Alhambra miatt. Jajjj!