német pasi prototípusok

Miután a germán nőkról oly csúnyán lerántottam a leplet (időnként még a lelkiismeretfurdalás miatt álmatlanul forgolódom), itt az ideje, hogy az esélyegyenlőség nevében kis betekintést nyújtsak a márnemnáci náció férfitagjainak milyenségébe is. Tekintsünk el az elhízott, sörissza, bundesliga-frizurás tömegtől, a továbbiakban a teljesség igénye nélkül csupán néhány kiragadott csoportot jellemzek. Persze csakis abból a miliőből tudtam hitelesen szemezgetni, amelyben mozgok, ezért nem árulok el akkora titkot azzal, hogy itt valójában kollégáim bemutatása következik (hogy mégjobban sajnáltassam magam), különös tekintettel az antipatikus egyedekre, akiket szívesen látnék a Kretén magazin "maj' jól bemosok egyet!" rovatában. Tehét hasonlóság igazi személyekkel egyáltalán nem a véletlen műve, sőt, egytől-egyig létező karakterek, ilyen beteg fantáziám ugyanis nekem sincs. Vizuális típusú olvasóim előnyben.


1. A businessbrillentróger (az angolszász geek német megfelelője)

Mivel az altípus szubsztanciája külső jegyekben kimerül (belül üreges, kivéve a fejet, amelynek tartalmát egy pár éves menedzserképzés során kicserélték), ezért képzeljünk el egy átlagos, waxolt hajú fejet, lófejre tervezett szemellenzőszerű fekete bakelit száras szögletes szemüveggel, mely a fej vonalát semennyire nem követi.


Nem tudom, ki találta ki, hogy egy jellegtelen, randa szögletes fejre jól néz ki ez az ocsmány szemüveg. A típus kizárólag sötétszürke öltönyt, világoskék inget és szürke-kék csíkos nyakkendőt visel. Divatosabbak mindezt rózsaszín-halványlila verzióban, a finom metroszexualitás jegyében. Mindig vagy telefonálnak, vagy a térdükön levő laptopjukon dobnak össze egy innovatív prezit, vagy homlokukat ráncolva, mosolytalan, szigorú arccal képletekkel teletűzdelt excelekbe próbálják gyömöszölni az adatokat, közben halkan szitkozódnak hogy csak 65.000 sor fér bele. Előfordulási helyük gyorsvonat-pályaudvarok és repterek várói, ezek a helyek titkos prezi-börzeként is funkcionálnak, a prezik ugyanis a logó kicserélésével bármilyen cég bármely mítingén feltűnés nélkül bevethetőek. A típus jellemzői még rettentő humortalanság, az életélvezet képességének teljes hiánya, hájtek kommunikációs eszköz (Blackberry, iPhone vagy G1) mint libidószublimátorkütyü. Közös jellemzőjük még, hogy szabadidejükben egy nagyon egyedi extrémsportnak hódolnak, azaz mindannyian triatlonbajnokok. Hobbijuk, kulturális műveltségük és érdeklődési körük nincsen, de ez nem tűnik fel nekik. Az se, hogy azonnal behelyettesíthetőek egymással, a többi kollégának nem is fog feltűnni.


2. Pszichopata jófejscrác

Elsőre rendkívül megnyerő típus, nem egy adonisz, de nagyon ápolt, trendi, sportos, folyamatosan sztorizgat, amúgy munkamániás, karrierista, állandóan annyira tökéletes hogy lepusztult, igénytelen nőnek tűnsz mellette. Büszke arra hogy DINK (gy.k.: double income, no kids) és a felesége az irodában tölti a hétvégét. Több vér van a pucájában azért mint az előző típusnak, szeret tinédzser zenekarokért rajongani, hogy fiatalabbnak lássék. Aztán szép lassan kiderül, hogy vsz. nem kéne vele soha kettesben maradni, mert egy baltás gyilkos jellem rajzolódik ki a tökéletes kontroll álarca mögül. Mindent excel-táblákban rögzít, mármint a teljes magánéletét. Hányszor találkozik mely barátjával. Az asszonynak havi kétszer virágot visz, hó elején piros cella mutatja a személyes balanced scorecard táblázatában hogy még nem vett, ha egyszer vesz, és berögzíti akkor a cella besárgul, majd 2 virágcsokor után zöldre vált, ekkor kissé ellazul. 3-szor még sose vett virágot. Az asszonnyal 8 év házasság után is heti szinten elszámolnak, 18 euró ide vagy oda, nem mindegy ugye. Ha átjönnek a haverok (évente 2-szer), megenged magának macsó beszólásokat (na, ne gondoljunk semmi durvára, csak sörért szalajtja élete párját kissé flegma hangon), amit a haverok nem látnak, az az, hogy az asszony persze mindenik mondat után egy strigulát jegyez saját táblázatába, és minden strigula 50 perc extra házimunkára kötelezi alanyunkat. Amúgy egy kis cédulán mindig pénztárcájában tartja párja láb- és egyéb méreteit, kedvenc színét, megismerkedésük dátumát. Ezeket, 8 év házasság után, fejből nem tudja, ott kell a memória másnak. Minden nap fekete zoknit visel, az aktuális nap feliratával ellátva (11 éves kori bugyikollekciómra emlékeztet, én már akkor se tudtam soha pont hétfőn a Monday feliratút megtalálni a szekrényben), amúgy volt katona.

3. Lúzer hivatalnok

Nem trendi, roppant szolgalelkű típus, munkája abból áll hogy továbbadja feletteseinek a felelősséget, majd széttárja kezeit, hogy "én jeleztem felfelé, többet nem tehetek", tökéletesen inkompenetens és döntésképtelen. Semmihez nem ért, azt hiszi, hogy az x betű a szorzás jele az Excelben, emiatt 5 éve küzd egy képlettel amelyben ki akarta számolni (munkaidőben!) az anyjánál töltött idő alatt megspórolt pénzt, amit úgysincs kire költenie. Nem sportol, mert minek, ellenben délután 4 óra utánig még sosem volt bent az irodában. Amint elérte a köztisztviselői státuszt, hátradőlve pocakot ereszt és támogatja tovább a német bürokrácia szekerét. Megbeszéléseken általában ő írja a jegyzőkönyvet, kézzel, ezt szereti, mert egy egy órás mítinget utána 3 napon át pötyöghet be a gépébe. Ha kifogy a patron a nyomtatóból, akkor rezignáltan tudomásul veszi, hogy nem lehet nyomtatni és kész, ezért se halad a munkájával, na tessék. Majd más kicseréli úgyis. Álmodozik a szomszéd folyosón dolgozó kétgyermekes elvált antinő Gudrunról, aki mondjuk neki 10 év alatt még a nevét sem jegyezte meg. A hivatalos időelcseszés nagymestere. Legbüszkébb egy ún. patronnal működő kávéfőző gépre, amely a trendiség, a jólét, a minőség, az ízlés és az innovatívság érzetével tölti el, tökélesen önbecsapó módon. Viszont sosem kínál meg a kávéjával senkit, mert drága.

4. A tucatfater

Fekete autó, randa öltöny, sóderfelhajtó, 2 gyermek (egy fiú, egy leány természetesen), támogató tagság a helyi egyházi óvodában/iskolában/hímzőegyesületben, maximális kulturális fogyasztás musicalek formájában érhető tetten. Retteg különbözni szomszédjától, ugyanakkor vágyik is rá, ezért megvette Rihanna legutóbbi lemezét és titkon azt hallgatja, középhangerőn munkába menet. Tulajdonképpen a brillentróger idősebb változata, nem trendi, ellenben rendkívül unalmas és csak olyan témái vannak, mint a téli gumik tárolása, a céges autó leadózásának változatai, a gyerekek playstation-e (amivel titokban ő is játszik). Azt hiszi hogy a gyerekei lázadóak mert Tokio Hotel-t hallgatnak. Rossz véleménnyel van a bevándorlókról, a szegényekről, a hajléktalanokról, tulajdonképp mindenkiről aki a kasztján kívül esik, de nem rasszista, mert csak az rasszista aki borotvált fejjel utcára vonul. Járt már más országokban is, ott viszont valahogy minden olyan stresszes és más, nem érti ő azt, és az étel sem olyan jó, mint az ő hazájában, amely a gasztronómia csúcsa ugye, főleg ha az átlagos táplálkozási szokásokat nézzük. Engem nem tud hova tenni, mert nem férek be egyik fiókba sem az agyában, ezért mindig enyhén zavart ámde távolságtartó mosollyal köszönt (szerencsére).

És van - last but not least - egy prototípus, A., aki nem széria, hanem egyedi gyártmány, a fenti kategóriákba nem sorolható, főbb tulajdonságai a rekeszizomszaggató agyament idióta humor, szofisztikált nemkonvencionális látásmód, neoliberális társadalomszemlélet, szociális érzékenység, jó nyelvérzék, borzasztó zenei ízlés, vízilabdás alkat, gyérülő hajzat, megtestesült nyugalom, oda senkinek én bizony nem adom.