blueberry fields forever - svéd kitérő

Miután tavaly a trópusi klímában elhatároztuk, hogy legközelebb Skandinávia, eljött ennek is az ideje. Svédországot szemeltük ki, amely a n. nép számára amolyan modell-ország, egyrészt mert az északiság cool (szó szerint), másrészt példaértékű természetszeretet uralkodik ötvözve magas jóléttel (manapság ugyan már erősen vitatott a svéd jóléti állam modellje, akár 70%-os adó esetén én is elvárnám hogy az állam kinyalja a seggem), harmadrészt a 20. század történelmi viharaiban az ország kissé jobban óvta imázsát és függetlenségét (bár voltak itt is vitatott nácibarát akciók), azaz a svédek a jobb németek. Nagyon kíváncsi voltam ezekre, bár turistaként az ember sosem az ottani hétköznapi életről kap képet, de azért mégis egy kicsit bele lehet szagolni a levegőbe. Eredetileg az elején egyhetes biciklitúrát terveztünk, ebből a túra maradt végül bicikli nélkül miután kikértem orvosom és gyógyszerészem véleményét (a szállások közötti 20-60 km-es szakaszokat autóval tettük meg), de így rengeteg idő maradt nézelődni, ejtőzni is. Odafelé Koppenhágában töltöttünk egy éjszakát, ez egy nagyon élhető városnak tűnt, a Tivoliban (vidámpark, zenés színpadok, éttermek színes kavalkádja egy bekerített parkban) töltöttük az estét. Másnap indultunk tovább Svédország középső részére, Värmland megyébe, ahol nagyvárosok nincsenek, ellenben jó idő (amint a neve is erre utal), alig 200 m-es tengerszint feletti magasság mellett alpesi flóra, kevés ember (a népsűrűség tizede a németnek) és rengeteg vadon élő állat, ilyenek mint rozsomák, vadmacska, jávorszarvas, medve, farkas, hód, mókus, madarak, kígyók, békák, és persze kedvenceink, a szúnyogok. A jávorszarvas szinte Svédország (egyik) fő jelképe, a maga akár 800 kilójával és 2 méteres agancs-fesztávjával (csak a hímeknél) és enyhén bárgyú megjelenésével egyszerűen elbűvölő (a félreértések elkerülése végett, a rénszarvas északabbra él és sokkal kisebb testű). Nekünk is sikerült megfigyelnünk kettőt egy túra során, egy nőstényt a borjával, persze pont akkor nem vittünk magunkkal fényképezőgépet.

A második héten egy erdei kunyhót béreltünk, bár a kunyhó kifejezés eléggé aluldimenzionált volt, tekintve hogy komplett konyha és egy szauna is volt benne, meg grillsütő a teraszon. Ja és itt lehetett fogni azt a svéd adót amin angolul ment A. egy csomó kedvenc sorozata, mint pl. a Simpsons, a Family Guy meg a Scrubs. Én is jól szórakoztam, de azért néha sikerült továbbra is felfedeznünk a környéket. Egyik nap elautóztunk a Siljan-tóhoz, ennek partján ünneplik állítólag legszebben a midsommar-t, azaz magyarul a szentivánéjt, ami itt nemzeti ünnep is.

A svéd hétköznapokról totál torz képet kaptunk amúgy, mivel az évnek abban az időszakában jártunk ott, amikor össznépi nyári szünet van az országban, azaz minden jóravaló svéd elhúz tóparti piros faházikójába ott tölteni a - sajnos amúgy is túl rövid - nyarat.

Ahhoz képest hogy állítólag magas az alkoholisták és öngyilkosok aránya (hideg, sötét téli hónapok, behavazott magány), az alkohol nagyon drága, állami monopóliumban van az árusítása (kivéve a lättöl, ami kb. 2,5%-os sör), illetve a kocsmakultúra teljes hiánya tapasztalható. Olyan hogy pub, kocsma, ivó egyszerűen nem létezik. Éttermek és kávézók vannak, dehát azokba meg csak inni nem tér be az ember (a svéd).

Aki gyakran vásárol az IKEA-ban, máris otthonosabban érzi magát az országban, úgy láttuk számos várost, falut, tájegységet az itt kapható bútorokról neveztek el. Tehát a Jokkmokk felirat nem egy bútoráruház közelségét sejteti, hanem egy lappföldi város. Amúgy is alig van IKEA áruház, bár ez azzal is magyarázható hogy óriási területen él csupán mintegy 9 millió svéd. Valószínűleg ugyanez a magyarázata a rengeteg önkiszolgáló (értsd: teljesen személyzet nélküli) benzinkútnak és a számos helyütt fellelhető elképesztő csendnek.

Az oxigénmérgezés és a sok zöld szín miatt kissé megviselt szemeink megnyugtatására hazafelé még 2 napot Göteborgban töltöttünk, amely a második legnagyobb város (kb. 400 ezres lakosával) az országban. Fokozatosan visszaedződtünk a civilizációhoz, megcsodáltuk az egyetlen viking hajót ami megmaradt, fel-le flangáltunk a híres bevásárlóutcán, a Kungsportsavenyn és ellátogattunk egy fantasztikus, Jövő Háza-szerű állat-növénypark-múzeumba (Universeum), aki arra jár, ki ne hagyja, nagyra nőtt gyerekeknek különösen élvezetes, minimum félnapos program. Szinte minden része interaktív, kipróbálós, játszós. Elhatároztuk hogy majd egyszer visszamegyünk a pulyákkal is (már ha 1. lesznek, 2. lesz még az életben valaha ennyi pénzünk utazni mint most a gazdasági válság idején dinkán). Vasárnapra esett a városnézős napunk, és szomorúan láttam délelőtt, hogy minden üzlet zárva van. A. is alig bírta palástolni csalódottságát, ördögien röhögve készített rólam számos fotót amint elszontyolodva kirakatok ablakának nyomom orrom hegyét és térdét csapkodva mondogatta, hogy "itt se költesz el pénzt....és itt se....hahaha". Azonban a sors igazságos és a ki nevet a végén elve érvényesült: hamarosan kiderült hogy bizony kinyitnak az üzletek vasárnap is, de csak déltől. Azért visszafogtam magam, csupán egy fekete tüllszoknyát (franc tudja mivel, hova és mikor fogom felvenni, de marha jól néz ki) valamint egy olívás bőrradírt konzumáltam (ezzel álmodtam előző éjjel, hogy kell nekem egy ilyen, erre A. sem tudott mit felhozni ellenérvként).

A legjobbat hagytam a végére, ideje fellebbenteni a fátylat a bejegyzés titokzatos címéről: ha akárhol 10 métert bementünk az erdőbe, végeláthatatlan áfonyabokrok leptek el mindent, telis-tele érett, iszonyú finom áfonyával (már ahol az ukrán és lengyel szedők még nem szüretelték le). Emiatt nem is haladtunk túl gyorsan a kirándulások során, illetve a nap végére mindig lila lett a kezem meg a szám (szerencsére könnyen lejön). Persze a sors svéd fintora, hogy a legnagyobb szemű és legfinomabb áfonya mindig a mocsaras területeken volt, de mondjuk szerintem megérte bokáig besüppedni akkor is. A., bár ő is szereti az áfonyát, kevésbé bírta levetkőzni civilizációs idegenkedését vadon termő mosatlan bogyók fogyasztásával kapcsolatban, valami rókabélféregről mormogott, de ez engem nem nagyon hatott meg. Szerintem ő csak lusta volt lehajolni, vagy derogált neki a tradicionálisan női gyűjtögető életforma, mivel ha szedtem neki pár szemet én, azt persze mindig megette, pedig mondtam neki hogy biztos tele van kórokozókkal.