TV-trash made in Germany

Mivel itt sajnos lemaradok az olyan hazai tévéműsorokról, mint a Bár 2.0, vagy a Fridivel dúsított Megasztár, nem is beszélve a nyilván minden fronton szánalmassági rekordot döntő Celeb vagyok, ments ki innen!-ről (egyébként szép újmagyar szó a celeb, határozottan van valami ősi csengése, gondolom hamarosan megjelenik személynév változata), kénytelen vagyok ezt a kulturális hiányérzetet helyi médiaszeméttel pótolni. Nem nehéz elképzelni, hogy amennyiben egy néhánymilliós nézőközönség kiköveteli magának mindezt a termést, úgy milyen szinten folyhat ilyen produkciók gyártása itt, ahol a nézősereg többszöröséért (meg a releváns fogyasztói réteg megnyeréséért) folyik a küzdelem, és valószínűleg még több pénz is van rá. Na nehogy azt higgyük má, hogy a több pénz azt jelenti, hogy minőségibb műsorok készülnek, na nem, csak legfeljebb dizájnosabb a kulissza. Nézzük tehát azokat a műsorokat, amelyeket még nem ismerhetnek a magyar tévénézők, ám klónjaik néhány hónapos, vagy éves csúszással, de bizton be fognak szüremkedni a magyar tévékettő vagy az ertéel repertoárjába. Aktuális és mindent verő kedvencem a Bauer sucht Frau (címzene: tehénbőgéssel fűszerezett gyermeteg romantikus dal), egészen szó szerinti fordításban Paraszt keres nőt. Persze majd nyilván valami álságosabb címmel merül magyarításra, mint pl. Gazdasszony kerestetik, vagy ilyesmi, de ez ne tévesszen meg majd senkit, az én nyersfordításom sokkal jobban tükrözi a tartalmat is. Ennek a gyöngyszemnek immár negyedik évada megy, a formátum képlete a következő: végy 8-10 iszonyú lúzert (akiket feliratozni kell a tévében, mert amúgy csak a teheneik értik mit beszélnek), akik N.ország különböző tanyáin tengődnek állataik és anyuci társaságában, sose volt nőjük, illetve mind megszökött aki volt, vagy már a környező tanyák összes csajának akadt jobb partija, mindegy, lényeg hogy őket bemutatják (kapnak egy-egy jelzőt is, hogy könnyű legyen őket megszeretni, például "a vonzó Jürgen", vagy "a megbízható Heinrich". Aztán a nők pályázhatnak, levélben, fotóval. Érdekes szociológiai mellékaspektus, hogy 95%-ban gyermeküket egyedül nevelő anyák (18 és 65 év között) jelentkeznek. A következő lépcsőfok (lefele..) hogy a paraszt kiválaszt kettőt. Oszt még a kettőt leosztja kettővel, és marad egy (eme lépések mind 1-1 estét kitöltő műsor), akit meghív a farmjára 1 hétre (a pulyái nélkül), hogy megismerjék egymást (lássa hogy rá lehet-e bízni az ól takarítását, tud-e véreshurkát készíteni, majd megenni a reggel még megsimogatott disznyóból, és ehhez hasonlók). Szóval, nagyon szórakoztató kis műsor ez, tökéletes hétfő esti program edzés utáni ejtőzéshez...néha hangosan röhögök egyedül a hotelszobában. Személyes kedvencem Hansi, egy 78 éves régivágású csirkefarm-tulajdonos. Ő nem szarozik, mind a két tyúkot hölgyet meghívja magához. Kíváncsian várom a folytatást.

Másik említésre méltó formátum a Supernanny, ami magyarul annyit tesz hogy Szuperdadus, vagy ilyesmi. Ez egy nagyon szociálisan érzékeny műsor, szegény és pszichésen terhelt családok életébe kukkolhatunk, miközben a szuperdadus (egy szigorú, fekete hajú boszorkány) instrukciókkal látja el őket hogy másképp kenjék a vajat a gyereknek a kenyérre, lelki sérüléseit ne tovább fokozandó. A kamerák előtti kócsing mintegy egy hétig tart, ebből vágnak össze egy órányit, természetesen ez alatt az egy hét alatt ugyanazt a hatást elérték, mint többéves családterápiával, a végén mindenki boldog és mosolyog, a szülők már nem akarnak válni, nem csak mirelitpizzát esznek hanem hullóalmát is, a gyermekek nem ordítanak annyira tájszólásban.

Megemlítendő még az építkezős-lakásfelújítós-házvásárolós műsorok garmadája. Ebből aztán van mindenféle, a házépítősektől kezdve a karitatív meglepi-lakásfelújításosig, a tizedik adás után az az érzése az embernek, hogy pontosan minden házat és lakást ugyanabban a stílusban és ugyanolyan színekkel rendeznek be, szörnyű ötlettelen. A házépítős még elég érdekes, épülő házak és leépülő párkapcsolatok történetét kíséri végig a kamera a néhány hónapos projekteken keresztül. A legdurvább az volt, amikor egy középkorú házaspár megvett egy nagyon dizájnos ún. mintaházat, olcsón. Persze a mintaházat utána le kellett bontani, átszállítani a saját telkükre és újra összerakni. Sajnos azonban, előre nem látható módon, a cég, miután bekaszálták a lóvét a házért, a lehető legrövidebb idő alatt szétkapta a házat, aztán ahogy esik úgy puffan módon, kiborították a házat egy dömperről a telekre, véletlenül házformában esett pont, a talpára mint a macskák, kívülről legalábbis, de közelebbről megvizsgálva, 10 centis rések voltak pl. az ajtókeret és a fal között, gyakorlatilag egy szemétkupac volt az egész. Akkor rájöttek, miért volt olyan olcsó a szép mintaház. Tökre sajnáltam őket.

Különösen érdekesek még a kivándorlós műsorok, amelyek nagy része persze rejtett reklám, hogy a lúzerek húzzanak ki újzélandra meg délafrikába, ott van elég hely, a munkáskéz meg kevés. Ennek ellenére úgy tűnik, a műsor szerkesztőinek nehéz sikersztorit találnia, az alapséma, hogy munkáscsalád kitalálja, hogy mivel az élet számukra N.országban tarthatatlanná vált, és amúgy is csomó adósságot felhalmoztak, a szomszédok utálják őket, a gyerek megbukott az iskolában, ezért kivándorolnak egy jobb jövő (illetve egyáltalán valamilyen jövő) reményében. Általában nyelvtudás, és mindenféle alapos előzetes tájékozódás nélkül indulnak útnak, az ország választása azon alapszik hogy voltak ott egyszer nyaralni, és deszépvót, mer mindig sütött a nap. Megélhetési terveik általában egy családi étterem üzemeltetése (nulla vendéglátói, vagy gasztronómiai tapasztalattal vagy legalább érzékkel, ált. sültkrumplit és rántotthúst terveznek az étlapra 30 fokos átlaghőmérséklet mellett, mer azt mindenki szereti, nem??). A műsor bemutatja aztán kegyetlenül az egész folyamatot, hogy fogy a lóvé, az iskoláért kigondoltavolna fizetni kell, rossz idő van a strandon, kéz bilibe belelóg.

A mások nyomorán csámcsogás mindegyik formátum esetében az alapvető tényező, amely a médiareceptet működteti, egyébként eredetileg egyik műsor sem német találmány, hanem amerikai, de ha jobban megnézzük, gondolom ezeket is magyarok találták ki, mint a spanyolviaszkot. Nem tervezem utánajárni.