szar a zen

Elnézést, ez most kicsit bennfenntes poszt lesz, vagyis akik nincsenek otthon a n. közéletben, azokat irigylem néha lehet hogy nem érdekel az egész. Rengeteg izgalmas dolog történik ebben az országban (igen, úgy értem, a pelenkázóasztalunk tízméteres körzetén kívül is). Az egyik jelenség hogy nyelvújítás folyik ezerrel a nemek közötti pc (gyk: politikai korrektség) jegyében, azaz például szakmák eredendően hímnemű vagy férfira utaló megnevezése semlegesítődik. A szexizmus száműzése aztán produkál olyan vadhajtásokat, mint ezek itt, aki tud németül annak vicces lehet. Ez olyan erőltetett mértékig megy hogy pl. az iskolákban a tanári szoba az újabban pihenőszoba, mivel ugye nem csak tanárok hanem tanárNŐk is vannak. Szerintem különösen vicces mindez egy olyan nyelvben mint a német, amit konkrétan átjár a der-die-das réme, azaz pl. a főneveknek mindnek van nyelvtanilag neme, hímnem, nőnem, semlegesnem. Nem emlékszem hogy amikor ezt tanultam akkor ez még bárkit is zavart volna, de kíváncsi lennék, biztos nem könnyű manapság egy némettanárnak (bocsánat: németet tanító embernek), gyakorlatilag nem beszélhet arról amit tanítania kellene. Olyan lehet kicsit, mint a Tabu nevű társasjáték, körül kell írni amiről szó van de nem szabad kimondani. Kicsit olyan monty-python-osnak képzelem az ilyen németórákat. Mondjuk, erről a dologról tévesen állítottam igazából hogy "társadalmi jelenség" mivel a t. nagy része szerintem nincs is tisztában ezekkel a nyelvtani dolgokkal amúgy (igen, a bennszülöttekre is igaz).
Egy másik jelenség ami a kedélyeket borzolja, az Thilo Sarazzin (lásd bejegyzés címe, vicces!) n. bankember nemrég megjelent (botrány)könyve, a Deutschland schafft sich ab (kb: Németország eltörli magát). Ez egy tipikusan olyan könyv amit az emberek 1%- a olvas el, de 99%-nak van véleménye róla. Nagyban folyik is a vita kábé minden médiumban, a téma a betelepültek (migránsok) hiányos integrációja a n. társadalomba. Ez nem új téma, és az sem újdonság hogy itt ez az egész teljesen el lett cseszve hibázva, és nem csak az ide érkező külföldiek részéről hanem az állam részéről is (amely hosszú évtizedekig követelményt nem támasztott, de két kézzel osztotta a segélyt mindenkinek, most meg tehetetlenkedik). Ami erősen vitatottá teszi a könyvet, az az, hogy faji, genetikai alapon tesz különbséget a bevándorlók csoportjai közt. Azt állítja hogy míg például a kelet-európaiak már a második generációban teljesen integráltak (ez alatt azt kell érteni, hogy beszélik a nyelvet, iskolázottságuk megfelel a német átlagnak, ilyesmi), addig az iszlám kultúrkörből (és szerinte génállományból) érkező népek még a harmadik generációban sem integrálódtak szinte semennyire. Ezt rengeteg statisztikával próbálja alátámasztani és olyan víziót vázol a könyv utolsó fejezetében, hogy a lakosság 85%-a muzulmán, mindenütt mecsetek és kis fejkendős lányok rohangálnak szerte az országban.
Senki nem vitatkozhat azonban azzal, hogy az integráció (ami nem asszimiláció, az ellen magam is küzdök) legfőbb eszköze a nyelv, ezt már Eötvös Péter is megírta, minden szavával egyetértek. Magyarán szólva amíg nem hajlandóak megtanulni németül az itt élő népek addig reménytelen az egész. Itt jön be a képbe az előző téma, megfordult a fejemben ugyanis hogy ha egyszer eltörölnék végleg a der-die-das-t, meg a nemekhez kapcsolódó ragozási formákat, akkor sokkal könnyebb lenne ez a nyelv. Biztosan ezek miatt nem tanulták meg eddig akiknek meg kellene. Úgyhogy vigyázat feministák és gender-tudatosok, az lesz a vége, hogy a müezzin németül szólal meg.